Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Honnan - hová

A bemutatkozóban említett hármas küldetés (röviden MCSD) tulajdonképpen egy út. Akkor pedig az első kérdés: honnan indul és mi a célja ennek az útnak?

zarandoklat1.jpgElőször a célt határoznám meg, ez egyszerűbb és ez a legfontosabb. A végcél természetesen az örök mennyei boldogság, azaz: az Élet Teljessége. És az oda vezető Út pedig maga Jézus, ahogy Ő megfogalmazta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam." (Jn 14,6) A Jézusban való életen belüli célom pedig: A LELKEK MEGMENTÉSE. Magának Jézusnak is ez az alapvető küldetése a földön: "...az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett." (LK 19,10) Ez a kitűzött megmentes1.jpgcél számomra egyrészt missziós küldetést jelent a jelenleg a Földön élő emberek felé, hogy minél többen megtérjenek (megtérjünk) és így eljussanak a Mennyországba. Ennek a missziós küldetésnek része ez a honlap is, vagy akár a családi élet is, de a dalok írása és éneklése, a templomi gitáros énekkar vezetése is, hiszen az énekelt dalok "belülről" buzdítják, lelkesítik az Egyház tagjait, akik ezáltal újabb és újabb kegyelmi indításokat is kaphatnak a saját életszentségre való törekvésükhöz és missziós tevékenységükhöz. A lelkek megmentésére irányuló törekvés másik -és igen fontos- része az imádság és az áldozatvállalás. Imádság a ma élő emberek megtéréséért és a már elhunytak, vagyis a Tisztítóhelyen szenvedő lelkek Mennybe jutásáért is. Ebben az engesztelő imádságos életben pedig példaképek és buzdító lelki vezetők a szentek, köztük is legelsősorban Isten Anyja, a Szűzanya.

 szuzanya1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 Második kérdés lehet: honnan indul ez az út?

A küldetés 3 fő eleme közül elsőként a dalnokság tudatosodott bennem. A "Dalolás" menüpontban részletesebben olvasható, rövid összefoglalásul annyit, hogy az 1980-as években egy plébániai ifjúsági közösségbe kerültem és beálltam gitározni és énekelni a többiekkel együtt a miséken. A közösségi élet, valamint a hallott és általunk énekelt dalok megérlelték bennem, hogy egyre inkább Jézus ügyéről szóló dalokat, oratóriumokat, zenés darabokat írjak, melyek közül többet elő is adtunk templomunkban. Ezen kívül néhány év múlva rám maradt a templomi gitáros éneklés vezetése is, s mindezeket egyre inkább az Úrtól kapott küldetésként élem meg.

medjugorja_img_assist_properties.jpgA küldetés másik két fő eleme, a családosság és a Szűzanya személye némileg kapcsolódik egymáshoz. Azt hiszem, igazából Medjugorjéval kezdődött. Úgy emlékszem, korábban is hallottam emlegetni valakitől, hogy Medjugorjéban Mária-jelenések vannak, aztán 1987-ben a plébániánkon kisegítőként tevékenykedő nővér szervezett egy zarándokutat erre a helyre. Valószínűleg ekkor fogott meg először az a különös tény, hogy a Szűzanya manapság, napjainkban is csodálatos módon újra és újra eljön közénk, nyomán emberek sokasága zarándokutakra indul, együtt imádkozik, szentyónást végez, stb. 1990-ben újra eljutottam ide egy hasonlóképp megszervezett zarándokúton, erről a "Család" menüpontban is teszek említést... Medjugorjéról pedig a "Mária, édesanyánk" menüpont alatt lehet többet is olvasni. Itt még Máriaremetét említeném meg, mint az MCSD egyik fő forrását és -saját szóhasználatommal élve- "kegyhelyét". 1988-ban az akkori ifjúsági közösségünk számára lelkigyakorlatot szerveztek Leányfalun, az ottani lelkigyakorlatos házban. Ez önmagában is meghatározó lelki élmény volt számomra: a csendességben és fegyelmezett rend szerinti életmódban rátalálni Jézusra... De a fiúk és lányok nem mehettek egyszerre, ezért '88-ban mi, fiúk mentünk, '89-ben pedig a lányok. Arra gondoltunk, amíg a lányok lelkigyakorlaton vannak, mi fiúk lelki közösséget vállalva velük szintén elmehetnénk azalatt valahová imádkozni. Egyik kedves közösségi tagunk, aki azóta kalandos életút során pap lett, felvetette, hogy Budapesten is van Remete-hegy... Így aztán térkép alapján találtam meg Budapesten belül Máriaremetét, ahol azélőtt még nem is jártam. Meghirdettem egy imádságos elvonulást erre a helyre. A(z akkor még) Moszkva téren szomorkás, esős időben hiába vártam, nem jött rajtam kívül senki. Elindultam egyedül. A máriaremetei kegytemplom fantasztikus, egész életre szóló hatással volt rám derűsen világító színes üvegablakaival. És főleg azzal, hogy a kegytemplom történetét elolvasva a Szűzanya gyógyító erejére rácsodálkoztam. Bővebben lehet róla olvasni az alábbi helyen:

mariaremete.hu/index.php

mremete1.jpg

 

 

 

 

 

 

És persze itt most nem csak testi, hanem lelki értelemben vett gyógyulásra is gondolok. A templom fala pedig tele van kis márványtáblácskákkal, melyek gyógyulásokért, imameghallgatásokért mondanak köszönetet.

Ettől kezdve sokszor visszajártam ebbe a templomba és a környező parkba imádkozni, részint ehhez a helyhez kapcsolódik a házasságom, amint azt a "Család" menüpontban leírtam, és valamikor 2000 - 2001 tájékán ezen a helyen állt össze bennem az a bizonyos hármas küldetés, ami később, ha jól emlékszem, 2006-ban a Szent Gellért téri pálos sziklakápolnánál imádkozva az MCSD nevet kapta.

 

Eddig volt a "Honnan?" és a végcél, ezután következik a kérdés: "Merre?" és főleg: "Hogyan?" 

Talán nem kell külön említenem, hogy alapértelmezés szerint ott kezdődik a dolog, hogy igyekezzünk aktívan részt venni az Egyház életében: rendszeres szentmise, szentségekhez járulás: gyónás, áldozás, lehetőség szerint részvétel valamely templomi közösség vagy hittancsoport életében, és persze törekvés a Jézus tanítása szerinti életre.

Ami ezen kívül pillanatnyilag megvalósíthatónak tűnik: megfogalmazódott bennem néhány alapelv az MCSD szerinti élet számára:

1. Mindent a maga idejében! (Ez azt jelenti, hogy saját magam számára legyen egy meghatározott napirend és akár heti időbeosztás is, ami persze a család élete szerint rugalmasan kezelhető, de magamon számon kérhető, és biztosítja, hogy a küldetés minden eleme, része számára jusson megfelelő idő)

2. Az igazi célt tartsd szem előtt, rangsorolj és mérlegelj!

3. Kis lépésekkel haladj előre, de kitartóan és állhatatosan!

4. Imádkozz és dolgozz! (A bencés szerzetesektől kölcsönözve... Egyelőre napi 2 zsolozsma-részlet elvégzését, napi 5 tized rózsafüzért és lehetőleg napi egy rövid, néhány perces szentségimádást -"kegyelemben sütkérezést"- határoztam el. Ezen kívül bizonyos időközönként, ahogy sikerül, megpróbálok elzarándokolni a "kegyelemforrás"-hoz, vagy az MCSD valamelyik "kegyhelyére", vagyis Máriaremetére, vagy nyári időszakban a Normafa melletti Szent Anna-rétre, vagy egyéb megközelíthető Mária-kegyhelyre. Ezeket még nem mindig sikerül megvalósítani...)

 

Megfogalmaztam (vagy inkább összegyűjtöttem) magam számára ún. "szokásos szándékok"-at, melyekre mindezeket és az összes imádságomat és "lelki jellegű" cselekedetemet fel szoktam ajánlani (azt hiszem, ez Kis Szent Teréz ún. "kis út"-jához hasonló próbálkozás). Ezek közt a szándékok közt első helyen az egész világon ma élő emberek megtérése és békéje valamint a tisztítótűzben szenvedő lelkek megszabadulása szerepel, de helyet kap benne a házastársam és a gyermekeink és sok más is.

Elhatároztam, hogy egyes napokon hétköznapi szentmisén való részvételemet felajánlom a lelkek megmentéséért ill. a feleségemért és a gyermekeimért (bevallom, ez még inkább csak elhatározás, még csak kevésszer sikerült megvalósítanom, de azért megpróbálom...) Ugyanezekre a szándékokra szoktam kisebb lemondásokat felajánlani. Egy ideje szokásommá vált, hogy ha mentőautó (vagy egyéb hasonló) szirénázását hallom, elmondok egy rövid fohászt azért az embertársamért, akinek mentésére indultak. Amikor e sorokat írom, 2014. őszén, ha valaki kipróbálja ezt, aki Budapest valamely forgalmas részén dolgozik, megdöbbenve tapasztalhatja, hogy vannak napok, amikor szinte egész nap egyfolytában szirénázást hall. Én ezt is az "idők jelé"-nek tekintem: az egyre bolondabb időjárás miatt talán egyre többen lesznek rosszul, és az egyre hajszoltabb és az egyre gátlástalanabb emberek egyre könnyebben vétenek végzetes hibákat - de ez csak az én véleményem, lehet, hogy tévedek...

Mindezeket egyelőre csak PRÓBÁLOM megvalósítani a mindennapjaimban, még messze vagyok attól, hogy minden így sikerüljön a tetteimben. (Biztos mosolyogsz, kedves Olvasóm: akkor minek írom le?... Kérlek, imádkozz azért, hogy minél inkább meg tudjam valósítani, mert fontosnak érzem, csak sokszor gyenge vagyok hozzá...) Semmiképp sem szeretnék dicsekedni vagy képmutató lenni, ezeket inkább azért írom le, hogy tanuságot tegyek (érzésem szerint) az Úrtól kapott indításokról és hogy esetleg ötletet adjak, hátha mások is kedvet vagy indítást éreznek arra, hogy hasonló dolgokra vállalkozzanak a lelkek megmentése érdekében, talán több sikerrel, mint én.